Ma kissé későn keltem ahhoz képest, mint ahogyan jó lett volna ahhoz, hogy időbe beérjek. Így későbbi busszal mentem. Megjött, fel, ülőhely keresés. Az elülső szakasz (csuklós előtt rész) telített volt, így mentem hátra. Ott már volt néhány üres hely. Egy idősebb ember mellett foglaltam helyet, aki olvasott. Leülök mellé, ő meg: „Jó reggelt.” Én is: „Jó reggelt.” Akkor azt hittem valaki olyan, akit ismerek, vagy ismerős. Ránézek, de nem. Akkor láttam először. (Persze nincs kizárva, hogy máskor is.) Ami csak jóval később tűnt fel nekem, hogy nem is lepődtem meg az eseten. Leülök valaki mellé a buszon, és köszön úgy, hogy nem is ismerem, meg ő sem engem. Na de itt még nem ért véget. Vagyis vissza a buszra. Kis idő után én is elővettem az éppen olvasás folyamatában lévő könyvemet, és elkezdtem olvasni. Így mentünk. Én közbe befejeztem az olvasást, amikor elértem a fejezet végére. Aztán amikor a busz befordult a II Rákóczi Ferenc útra, az illető megkérdezte, hogy már Csepelen vagyunk e? Ablakon nem lehetett tisztán kilátni (pára, kosz), és sötét is volt még kint. Mondom neki, igen, már az lesz. (A 90  ͦ-os jobb kanyarból tudtam.) Majd kérdezi: „Munkába?” Mondom:”Igen.” Ő: „Én is munkába (…)” Én ezt úgy értettem, hogy „Dunába.”; ugyanis kettő kapucni volt rajtam, és a kabáté azért tompítja a hangokat. Vissza is kérdeztem meglepve, miközben levettem a kapucnit: „Dunáááába?” Mondta: „Nem. Munkába. (…)” Utána rátért: „Napoleon Hill-t olvasott?” Mondom: „Igen.” Aztán mondta, hogy jó írásai vannak, és felsorolt tőle három könyvet. Köztük a Gondolkozz és gazdagodj-at, amit amúgy olvastam. Valószínű azt nem figyelte, hanem Napoleon neve tűnt fel neki. Mondom neki, igen, jók, és hogy van fent a youtube-on videó felvétel tőle. Na, ezt nem tudta. Ekkor megérkezett a „megállójához”, és leszállt.