Nem régi eset. Akkor írtam folyamatosan, illetve néha utólag a történetet. Nagymamám utolsó egy hónapja. Itt kicsillagozom a neveket, utca nevet.
 

kórház demencia öregek

​Ki akartam próbálni, mi lesz akkor, ha kihagyok egy hónapnyi Soul fogyasztást a Nagymamámnál is. Tudni kell róla, hogy „demens”. 2014. novemberétől issza a Soul-t, napi egyet. Néha kimaradt, nem ette meg. Szoktak lenni általam úgymond „visszamenései”; vagyis amikor egy-egy napra olyan lesz, mint amikor kb. 15 – 20 évvel ezelőtt volt. (A Soul fogyasztását követően ez sűrűbbé vált, ezért akartam az egy hónapos szünetet, hogy ritkult volna e ez?)
Ilyen volt 2015. 07. 14.-én is. E nap valamikor este – éjjel elesett, és nem tudott felkelni. Másnap reggel, amikor mentem, ott ült az egyik fal mellett. Felszedtem, leültettem egy székre. Kis idő múlva bement a heverő szélére leülni. Ekkor már megint a „demens”-ben volt, de inkább úgy írom, hogy dilinósban. Egy idő után elkezdett panaszkodni, hogy fáj. Nem nagyon derült ki, hogy mi, mert több mindent mondott. A vége az lett, hogy kihívta anyám az orvost, aki megállapította, hogy el van törve a karja. Beutaló Merényibe, mentő jött, bevitte. (Közben még evett rendesen.) Valóban el van törve. Nem tartották bent. Egyik orvos azt mondta, éjfél után, max. 3 óráig meghozzák. Másik azt, hogy csak reggel. Utóbbinak lett igaza. Én átvirrasztottam az éjjelt. Miután visszakerült a kórházból; megváltozott. Lényegében meg akar halni. Nem eszik, nem iszik. Felkelni nem hajlandó, még csak felülni sem. Teljesen elhagyja magát. Úgyhogy itt véget is vetettem az egy-hónapos próbának. Adtuk volna a Soul-t, de nem volt hajlandó megenni (yoghurtba keverve). Enni sem evet, amit anyám betett a szájába, kiköpte. Inni ivott nagyon keveset. Azóta nem is szarik. 

Aztán szóltam az orvosnak hétfőn (2015. 07. 20.), aki antidepresszánst írt fel, mert azt mondta azért nem eszik, mert megviselte a kórházba vitel és ottlét. Kiváltottam, de anyám nem akarja beadni neki, mert rengeteg rossz mellékhatást írnak. (Én sem vagyok oda érte.) Ezt mondtam is másnap az orvosnak, de azt mondta, azzal ne foglalkozzunk, rá kell írni ezeket (…). A lényeg. E napon (hétfő) sikerült megitatnom vele a rövid szünet utáni első teljes tasak Soul-t. Úgy, hogy vízzel hígítottam, és csak odaadtam, hogy igyon. Ugyanis hétfőre ez már igen belendült nála, hogy iszik. Ezután nem sokkal elkezdett élénkebb lenni, kiabált is néha, és evett ahhoz képest sokkal többet, mint az elmúlt napokban. Kedden megint ugyan így. És kedden már szart is, és azóta minden nap. (Most 07. 25.-e, szombat, amikor ezt írom.) És persze minden nap kapja a Soul-t. Anyám még ad neki csütörtöktől homoktövist, meg B vitamin komplex tablettát. Meg Valeriana-t. Ez valami gyenge növényi eredetű nyugtató. 

2015.07.27.-én este bevitték a 2-es belklinikára. Azért szóltam a háziorvosnak, mert a csepeli rehabilitációs után kezelőbe akartuk vitetni, mert több embertől is jó dolgokat hallottunk erről. Azt, hogy ott fel tudják úgy erősíteni, meg helyrehozni, hogy fel tud kelni meg menni. De aztán ez nem jött össze, mert a háziorvos elküldött Csepelre, hogy vigyek arról papírt, hogy mikor tudják bevenni; ott Csepelen meg visszaküldtek, hogy nem a hozzátartozónak kell ezt intéznie, hanem a háziorvosnak. Vissza a háziorvoshoz, de a Mamáé szabadságon volt már akkor, és a másik helyettesítette. Elmondtam, mi van, hogy alig eszik, nem kel föl, nem bírjuk kezelni, és ezért kérnénk a csepeli dolgot. Ö is azt mondta, nekem kell hozni Csepelről azt a papírt… Annyit tud tenni, hogy akkor mindjárt rendel egy mentőt, és beviszik a 2-es belklinikára, ahol felerősítik, és onnan viszik át Csepelre. Ez megtörtént.

2015.07.28.-án és 2015.07.29.-én nem kapott Soul-t, mert infúzión volt egész nap (baromira ki volt száradva), és nem akartam bekavarni.

2015.07.30.-án már adtam neki Soul-t.

2015.07.31.-én nagyon élénk volt, téliszalámi, kenyér kellett neki. Azt hitte otthon van. Kajabált…. Vittem neki téliszalámit, meg kenyeret. Evett is, használta a kezét. Valószínű „visszament”.

2015.08.01.-jén amikor bementem, aludt. Nem is nagyon bírtam felkelteni. Mindjárt sejtettem, hogy kapott valami altatót. Megkérdeztem a nővért, és mondta, hogy adtak neki nyugtatót, mert meg volt „vadulva”. Le is kellett kötözni. Kiszedte magából az infúziót, és menni akart. A Soul-t azért lassan sikerült beadagolnom neki. (Anyám még tesz bele béres cseppet meg d vitamint.)

2015.08.02.-án szintén aludt, amikor bementem. Fel sem tudtam ébreszteni. Épp csak dünnyögött valamennyit. Kérdeztem, megint kapott e nyugtatót? Azt mondták nem. Ott van a kis tabletta, ami a nyugtató, a szekrényén. Csak infúziót kapott. A Soul-t nem sikerült beadnom ma.
Sikerült beszélnem az orvossal, éppen az „ő orvosa” volt ügyeletben. Holnap hozzák. Már ki volt írva, hogy viszik Csepelre, de mondtam, hogy hozzák haza.

2015.08.03.-án (hétfő) hozták haza este. Még bent voltam délelőtt a kórházba, akkor is aludt. Elhoztam a cuccai nagyját, meg akartam beszélni az orvosával, de nem volt bent, mert előző nap ő volt az ügyeletes. 
És úgy látom, nem írtam be, hogy májdaganatot állapítottak meg neki. Kettő nagy daganatot láttak ultrahanggal. Tovább nem vizsgálták, mert mint mondták, ilyen idős korba (89,5) nem bírná már ki a tükrözést sem. 
Soul-t csak keveset sikerült beadni neki.

2015.08.04.-én csak a tegnap megkezdett Soul többi nagyja részét sikerült beadni.

2015.08.06. csütörtök
Reggel meg akart halni, teljesen úgy viselkedett, mint aki mindjárt tényleg… Aztán később elkezdte fájlalni a jobb oldalán a vastagbélnél (mint ahogy azt később az orvos mondta). Marhára jajgatott, kiabált. Az egy tasak Soul kb. 90-95 %-át sikerült megitatnom vele, és utána abba is hagyta egy ideig a jajgatást; nem mondta, hogy fáj. De aztán később megint rákezdett. Még délelőtt kihívtam a háziorvost (még mindig a helyettes), mert előtte anyám meglátta, hogy borzalmas, felfekvés okozta sebek vannak rajta. Fölhívtam a csepeli kórházat, hogy mikor lehet bevinni a fizetős részlegbe. Elő kell jegyeztetni, jelenleg nincs hely, és a nem fizetősbe sem – mondta, akivel beszéltem. Felvette előjegyzésre, és mondta, hogy ezen a héten már biztos nem lesz hely. De nem sokkal ezután telefonált a 2-es belgyógyászatiról az orvosnő, aki szintén az orvosa volt ott a mamának (u.n. „kisorvos”), és mondta, hogy nemrég szóltak neki, hogy van egy hely a nem fizetősbe (krónikus osztály). Anyám nem akarta, mert több rémes történetet olvasott meg hallott arról a helyről (mondjuk én is). De ugyan így jókat is. Na, és ezek után hívtam a háziorvost. Megnézte, és azt mondta, be kell vinni, mert oda való és nem nekünk. Vagy beviszik és helyrehozzák, vagy itt marad, és akkor egy hét múlva vége. Elmondta, hogy nem olyan hely, az az „elfekvő” kifejezés olyan, hogy úgy mondják paraszti nyelven. Nem az van, hogy bebasszák oda az embert, aztán rá sem néznek, hanem foglalkoznak velük; sokakat már felállítottak (fekvőbetegek) úgy, hogy aztán szaladgáltak. (Ezt mondta a ********** is, meg az *** néni, szintén ****** utcai lakos is; meg még más is.) Megírta a beutalót, amikor bementem a rendelőbe délután; holnap jönnek érte. 
Aztán később délután elkezdett hallucinálni a mama. Dobozt látott maga fölött, ami világít, és kiabált, hogy vigyük ki. Aztán már lámpát mondott. De amikor leoltottam, akkor meg azért kiabált, hogy kapcsoljam vissza. Az maradjon, és a kislámpát vigyem ki, ami fölötte van (ami persze nincs). Ekkor felhívtam az orvost, mondtam neki. Nem tud mit tenni, öregeknél van ilyen. Ha gondolom, menjek vissza, ír nyugtatót. De aztán kissé lenyugodott (a Mama) és abbahagyta ezt a dolgot. Elmentem ugyan a rendelőbe, de annyian voltak, hogy mire sorra kerültem volna, be is zárt a patika. Úgyhogy eljöttem. 
Soul-t ma abszolút nem adtam be neki, mert semmit nem fogadott el. Vizet sem akart inni, nagyon nehéz volt azt a keveset is.
Éjszakára itt maradtam, mert "visszamenős" is volt, és mindenáron fel akart kelni hugyozni. Nem értette meg, hogy van rajta pelenka, és hogy be van kötözve a felfekvés miatt. Egyszer megpróbáltam felállítani, mert annyira nagyon akart, és akkor már lássam, tud e, meg jó lenne, ha fölállna és menne kicsit. Addig sikerült, hogy felállt, és elment az asztalig (2-3 lépés). Addig bírta, és ott összerogyott. Szerencsére sikerült visszatolnom az ágyhoz. De csak a szélit kapta el, oda ült és csúszott lefelé. Visszakínlódtam fekvő helyzetbe. 
Éjjel folyamatosan mondta a magáét. Megint elkezdte, hogy vigyem ki a lámpát, úgy, mint délután. Többször leoltottam, és egy alkalommal gyertyát gyújtottam. De nem volt neki jó, kapcsoljam vissza. Négyszer kellett visszaraknom az ágyra, mert elkezdett lemászni. Adtam neki kettő valeriana-t, de semmit nem ért. Egészen három óráig mondta folyamatosan a magáét, aztán elaludt. Ekkor sikerült nekem is. De ötkor már szólt az ébresztő, mert akkorra állítottam be az egyiket. Aztán kb. fél hatkor ismét elkezdte. Ledobta magáról a dunyhát (melyet még este követelt ki magának), a kispárnát; a nagypárnával meg akart takarózni. Azt mondta az a kispárna nem az övé, nem kell neki. Megint elkezdett hallucinálni. Sok ruhát látott, és mondta, hogy vigyek el belőle. Meg nem ismerte fel, hogy otthon van. Nem ismerte meg a bútorait. Azt mondta, milyen jó bútorok, lopjuk el őket. Inni továbbra sem akart. Azt mondta, majd otthon iszik a saját poharából. Hiába mondtuk neki, hogy itthon van.
Aztán azt hitte buszra várunk, és húzzuk (állítsuk) fel, mert lekési. 
A betegszállító fél héttől volt várható. 11 óra után ért ide. Én is mentem a csepeli kórházba, elmondtam, mi van. Soul-t ma (2015.08.07.) sem kapott.

2015.08.08. szombat
Ma sem… Kapott nyugtatós fájdalomcsillapítót, és amikor bementünk, tök kába volt. Így ma sem kapta meg a Soul-t.

 2015.08.09. vasárnap
Ugyanaz, mint tegnap.

2015.08.11.-én megitta a Soul nagyját (kb. 80%-át), 12.-én az egészet. 10.-én és 13.-án semmit. 13.-án vizet sem tudtam vele itatni; folyt vissza a szájából. Ezért nem is adtam oda a Soul-t.
10.-én beszéltem az orvosával, aki elmondta, hogy kétoldali tüdőgyulladása van, amit már a bevitele napján diagnosztizáltak. Nagyon gyenge. Van rá esély, hogy kigyógyul a tüdőgyulladásból, meg a felfekvésből; de nem fogja ellátni magát már. Járni sem fog valószínű.

2015.08.14. 6:12’-kor hívott a csepeli kórházból (valószínű az orvosa (orvosnő)), és közölte, hogy hajnalban elhunyt.
Később bementem a kórházba. Beszéltem az orvosnővel, aztán meg a főnővérrel. Az orvos azt mondta, hogy a halál oka a tüdőgyulladás, szívelégtelenség és a legyengült szervezet összessége. 

Azt még nem írtam be, hogy miután kikerült a Merényi-ből, elég gyakran mondta nekem is, anyámnak is, meg aztán a 2-es belgyógyászaton a nővéreknek is, hogy „Ne bántsál…” Már akkor is, ha csak egy kicsit meg akartuk igazítani a párnáját.
Amikor nekem mondta, még azt is hozzátette, hogy: "Gazdaggá teszlek. Dús gazdaggá." Nem tudom, hogyan gondolta.
 

kórház demencia öregek

Eddig a történet. Anyám szerint a Merényiben biztos kapott valami agymódosító szert, ami miatt ez történt.
A Soul akkor hatott volna igazán, ha minden nap több zacskóval megivott volna.